A kalandozások három hete.

Nem is tudom, hogy hol érdemes kezdeni, de a legtisztább ha az elején, szépen sorba veszünk mindent. Jó páran érdeklődtetek, hogy most akkor mi is van ilyenkor? Hollandia? Nem Hollandia? Mi történt? Hát íme:

2014. 09. 26, péntek:
Két napos pakolászást követően megérkezett értünk Pécsre a transzferünk, reggel 9-kor már úton is voltunk Hollandiába, izgulva, de reménykedve, minden rendben lesz.
Még ezen a héten szerdán bátyámtól kapott telefonszámot felhívva (hiszen ő már 3 hónapja van ugyan ennek a munkaközvetítőnek a szolgálatában) jeleztem az ottani szállásmenedzsernek, hogy vasárnap helyett csak szombaton tudunk érkezni, el tudnak -e minket helyezni már akkor, vagy esetleg aludjunk egy éjszakát valami motelben stb.
Biztosítottak róla, hogy már szombat reggel 8-9 között érkezik értünk egy másik személy (aki menedzser asszisztense) és elvisz minket leendő lakhelyünkre. Ennek fényében viszonylag nyugodtan zajlott az út, amit elég hamar, 18 óra alatt megtettünk, tehát sajnos 2-3 órával korábban értünk a Budapesti iroda által megadott címre (hajnali 4-kor).
Mint kiderült , rossz címet adott meg az ottani irodában ülő illetékes, mert 1 órányi rohangálás árán találtunk egy lengyel illetékest, aki pár kilométerrel arrébb elvitt minket a rengeteg csomagunkkal, amivel gyalog mozdulni sem tudtunk, kitett és annyit mondott: Laarbruch? (ez a helyiség neve). Válaszoltuk: Yes..... erre vigyorgott egyet és ott hagyott minket mondván: áj donnóóó.
Tehát magunkra maradtunk ismét.



5:30...vártuk a 8 órát, hogy telefonálhassunk végre és elkerülhessünk aludni, így lassan 24 óra utazás után. Hideg, ködszintálós igazi Holland időjárásban várakoztunk, akkor még türelemmel.
Egész délelőttös telefonálgatás következett, 3 különböző személlyel, rengeteg ígérettel, jönnek... nem jönnek, csak nem jönnek.

Várakozásunk helyszíne csomagjainkkal.

13:30... bevetettük viszonylag utolsó esélyünket...bátyám feleségének két öccsét, akikről tudtuk ott laknak abban a kis "barakk faluban" ahol várakoztunk immár 8 órája. Meghívtak magukhoz, és ott töltöttük az egész délutánt, estét, magyar szóval körülvéve, családias környezetben, végre melegben, kicsit megpihenve, hogy este akkor már tényleg elvigyenek minket aludni ahova tartozunk.
19:30, megjön az illetékes asszisztens akiről még otthon is szó volt, szerencsétlen mint kiderült nem is tudott rólunk, csak reggel, mikor 8-kor felhívtam. Megígérte, akkor vasárnap reggel ahogy eredetileg is várják az új embereket, elvisz minket egy kisbusz, de ma aludjunk ott, kapunk egy szobát, pihenjünk.
Ránk is fért, akkor már 40 órája nem aludtunk semmit, nagyon idegesek voltunk, csalódottak, kerestük a kiutat, már akkor besokalltunk, de hát minden kezdet nehéz..nyugtattuk magunkat és pár óra beszélgetés után lepihentünk a kis dohos menedékszobánkban.

2014.09.28, vasárnap reggel 9 óra.

A megbeszéltek szerint minden cuccunkkal vártuk az OTTO-s, céges transzferünket ami sok más (lengyel) emberrel és velünk elindul a lakhelyünkre.
Újra csak rohadtul elfelejtettek minket, de ekkor már inkább szándékosságra tippeltünk, hiszen előtte nap ha 20x nem hívtam fel 3 különböző embert akkor egyszer sem... Nem voltunk rajta a költöztető listán. Mindez 11-kor derült ki, ismét 2 óra várakozás után, mikor már alig volt körülöttünk ember.
Újra csak a szerencse és a magyar összetartás mentett meg Minket... 2 mikrobusz érkezett a placcra ahol vártunk a csodára. Egyszer csak miközben pakolásznak az egyik autó csomijába , halljuk ám:
"Nem érted, hogy nem megy be, b*sszalak ketté, nem hiszem el, hogy nem beszélsz angolul te vén f*sz, te! "
Ezen felbuzdulva vissza kiabáltunk: " Na mi van, nem érti amit mondasz?"
"Jaaaaj egyelek meg, tesókáim, hát ti hogyan kerültök ide?"
Nekünk még nagyobb öröm volt, hogy végre, valaki.... aki talán segít ebből az elcseszett helyzetből valahogy kijutni. Ki is szállított az autójából a csomagjaikkal együtt két lengyelt és azt mondta: " Ti velem jöttök, nem érdekel!"

És akkor útra keltünk, megszivatta a lengyeleket rendesen :D

Így is lett! Igaz, egy másik szállásközpontba kötöttünk ki, de onnan szerzett ismét egy másik fuvart és így, vasárnap délután fél 4-re végre eljutottunk Sprang-Capelleban lévő szállásunkra. (Köszönjük Szuzi :))
Ráadásul bátyámék is ugyan itt laknak, pont a mellettünk lévő szobába. Végre fürdés, pakolászás és pihenés..el se hittük, örültünk, végre minden rendben lesz. Másnap már mennem kellett dolgozni, aminek örültem nagyon, de valahol azért hiányzott az a 40 óra alvás amit kihagytunk.
Végig dolgoztam a hetet. Mivel közel laktunk a munkahelyhez, bringás bejárást tudnak biztosítani. Reggel 4:30-kor indulás, 9 km letekerés délután pedig haza újra 9 km. A bringát ők adják, 30 euró/ hó + 100 euro kaució. Elég sok ahhoz, hogy még én tekerjem. Páromnak közben szóltak, mégsem tudják kiközvetíteni a DocData nevű céghez az angol nyelvtudása miatt... a lengyelek egy büdös szót nem beszélnek se angolul se más nyelven. Mivel velük van tele egész Hollandia nem is nagyon vannak rászorulva, vagy inkább egyáltalán nem. A hollandiai hivatalokban is ül legalább 2 db lengyel ügyintéző. Bezzeg, ez nem probléma.
Páromnak még az esélyt sem adták meg, meg sem nézték mire képes munka terén. Még próbanapra se hívták be, mint ahogy bárki mást.
Ezzel csak annyi volt a probléma, hogy erről a szállásról csak ehhez a céghez járhattak dolgozni emberek. Tehát sejtettük: újra költöznünk kell.
Csütörtökön be is jelentette az ottani menedzser, hogy hétvégén költözünk, szombaton, bár nekem dolgoznom kell, de sebaj majd meló után. Vasárnapra reggelre meg már az új szállásról visz dolgozni az autó 4:45-kor mert az jóval messzebb van, bringával megközelíthetetlen. Nem lesz sétagalopp... De így is történt, Gergő akkor már kap hétfőtől munkát egy másik cégnél,  ezt az ígéretet kaptuk, mert azóta sem dolgozott egy percet sem.

Szombaton 19:00-kor jöttek és elvittek Oss városába, egy "konténer faluba". Rengeteg konténer, egy régi kempinget vettek meg és oda szállásoltak el egy halom embert. Külön internetező helyiség + mosoda amiért fizetni kellett még pluszba és undorító körülmények lakhatás szempontjából. Ezek jellemezték új helyünket.

(És ha még mindez ingyen lett volna biztosítva... de fejenként ezekért elkérnek kb 370 euro/hó.)

tusoló

fürdő

A "falu" töredéke

házunk

szobánk

konnektor és lápakapcsolónk

Új szomszédainkkal próbáltunk jóba lenni, meghívtuk őket egy pálinkára, koccintottunk. Megbeszéltük, nekem mennem is kell holnap is dolgozni, úgyhogy kipakolunk és pihenünk. Vasárnapra virradóra 2:15-kor fejezték be a 8 fős bulit amit visítozással és rohadt hangos zenével egybekötve tartottak.
Az ottani munkamenedzsereknek jelentettem, nem megyek dolgozni az éjszakai események fényében, azok után már csak nem is köszöntek nekünk a lakótársak és ahol csak tudtak keresztbe is tettek ami 20m2-en nem is olyan nehéz. Bár megjegyzem, egész éjjel egyszer sem szóltunk nekik, hogy fejezzék be és nem mentünk a szállásmenedzserhez, pedig akkor azonnal kirúgták volna őket, mert erre ott elég komoly szabályok vannak...
Eljött a hétfő és az ígéret, hogy dolgozik Gergő is.. de semmi nem történt. Kedden szintén...
Aztán kedden este, végre megláttuk a nevét a listán, mindig a másnapi munkabeosztást tűzték ki, ez az, végre, mehet :) na de vajon hova, melyik céghez?
Legnagyobb meglepetésünkre... DocData. Ahova állítólag nem mehet, és ezért kellett elköltöznünk bátyámék mellől, a jó kis szállásról..egy putriba???...
Hát erre azt hiszem nem nagyon kell mit mondani, bárki kiakadt volna a helyünkben azok után, amik történtek.
Másnap a melóban Gergő remekül helytállt, annyira, hogy az 5 ember közül akikkel együtt ment dolgozni őt kérték meg, hogy jöjjön legközelebb is.. De hát..legközelebb? Mégis mikor? Kérdezte párom...
"See you next week" jött a válasz. Ez egy szerdai nap volt, 6 munkaóra után, mert sajnos elfogyott a meló. Ennyi volt, de nem csak arra a napra, egész hétre, mint kiderült!
Tehát újra az otthonülés lehetősége merült fel, 1 nap munka után... és előtte másfél hét várakozás erre az 1 napra, hogy végre dolgozhasson. (?)
Akkor éreztük úgy, hogy nem elég, hogy elköltöztettek minket, legyen máshol munka.. nem lett...és mégis ugyanannál a cégnél voltunk alkalmazásban, hazudtak egy elég csúnyát, hogy el tudjanak költöztetni és még mindig nem vagyunk előrébb. Nincs meló...
Hát akkor lett elegünk. És ezek után döntöttünk úgy, hogy ha bármi más lehetőségünk adódik... bármikor, de onnan elmegyünk...

Egy kedves ismerősöm aki már 4 éve dolgozik Ausztriában miután mindezt elmeséltük neki felajánlotta, segít nekünk munkát keresni, még éppen időben vagyunk, lesz hol aludnunk is. Csak  menjünk ha tudunk minél hamarabb, mert most még van esélyünk!
Nem nagyon kellett több... az itthoniak véleményét is kikérve, mindezeket elmesélve arra jutottunk, hogy már hívjuk is a transzfert aki Hollandiába is vitt minket, hogy két hét kintlét után újra kéne egy fuvar, de ezúttal csak Ausztriáig :D valószínűleg kicsit furcsállották, de szombaton (10. 11.) 19:00-kor már úton is voltunk Mayrhofen felé.
Úgy éreztük, ha ezt kihagyjuk, akkor ez a kiugrási lehetőség elvész... bele kellett vágni, ha nem akartunk ott maradni heti 1-2 nap munkával vegetálni a sok bunkó lengyel között...és akkor már vakarózhatunk, mert haza SEMMIKÉPP nem jövünk!
Vasárnap (10.12.) hajnali 5-kor érkeztünk. Már vártak ránk :) Jóakarónk elvitt a szobánkba, ahol pár órát pihentünk, de már 11-re megbeszélt találkozónk volt két hotelben is munka ügyben.
Nagyon furcsa volt hirtelen újra más országban, más nyelvet beszélő emberekkel körülöttünk, de úgy éreztük első pillanattól kezdve, hogy minden rendben lesz!
A második hotelbe már fel is vettek minket, együtt, csak annyi volt a bökkenő, hogy étkezést napi 3x biztosítják, de sajnos szállást nem tudnak adni.
De másnapra ez is megoldódott, meglett a kis szobánk is amit hosszútávra tudunk majd kibérelni, 5 perc sétára a hotelünktől :)))
10.15, szerdán már itthon voltunk, nem egész 3 hét alatt, megjártuk a legnehezebbet és legrosszabbat, kockáztattunk és sikerült! Most pedig elmondhatatlanul megkönnyebbültünk és boldogok vagyunk, hogy ez sikerült! Sajnos eközben kihagytuk itthon bátyámék lagziját amit azóta is nagyon sajnálunk..de valamiért ezek kellett ahhoz, hogy összejöhessen ez mind! :( :)
Itt is megköszönöm még egyszer annak az embernek, aki ebben az akcióban segített, mert nélküle nem sikerülhetett volna, remélem, lesz rá módunk, hogy visszaadjuk egy nap, de az élettől mindent meghálál, ebben biztos vagyok :) Ennél még sokkal többet érdemel!
Köszönjük!!!
És mindenki másnak is, aki támogatott minket lélekben, akik végig hittek benne, hogy meg tudjuk csinálni, és nem kell benne maradni olyanban ami nem megfelelő, ha van lehetőség egy jobb életre.
No meg persze a hazaútért, a szülőknek és a Splash-nek, a kis családi autónak :)

Decemberben érkezünk, elkezdődik nekünk is a szezon. Addig is mindenki vigyázzon magára ott kinn és persze itthon is, a Hollandiában  maradtaknak pedig kitartás, ha minden összejön jövőre már Ti is ott lehettek kinn! Megígérem!
:)